Ha PCO-val (vagy PCOS) diagnosztizáltak, és betartod az ezzel járó követelményeket (mint például a diéta), otthon, baráti körben, munkahelyen, vagy akár egy étteremben nagy valószínűséggel belefutottál már néhány kellemetlen helyzetbe. Ha friss a diagnózisod, akkor csak fogsz. Nem vagy köteles mindenkinek beszámolni az egészségügyi állapotodról, de számolnod kell azzal, hogy az egészből annyit látnak, hogy különcködsz. Mert az emberek nem értik ezt az állapotot, nem tudják mivel jár.
2013 óta vagyok PCO-s, a történetemet a Rólam oldalon olvashatjátok. Észrevettem, hogy amikor valakinek először beszélek a betegségemről, végighallgatja, látszólag megérti, együttérez, talán sajnál is kicsit (köszi, nem kell). Aztán telnek-múlnak a hetek, hónapok, és egy idő után jönnek az ismétlődő fintorgások, szemforgatások, sértődések, leginkább az étel miatt. Mert megint nem eszek egy süteményből, amit olyan sok időbe telt elkészíteni. Vagy saját köretet viszek máshoz ebédre, mert felkészülök arra, hogy esetleg nem tudnak olyat biztosítani, ami megfelelne. Nem ritka eset.
Sajnos a PCO – a tudomány mai állása szerint – egy gyógyíthatatlan betegség, amit sok erőfeszítéssel, szabályok betanulásával és folyamatos, szigorú követésével, szüntelen kitartással (néhány esetben ezek mellett gyógyszer segítségével is) kordában lehet tartani. De ez valódi, mindennapos odafigyelést igényel, amiben nincs helye halogatásnak, és nem, nem fér bele az a csokis süti, amiben „nincs is annyi cukor…”.
Nem vagyok orvos, sem dietetikus, semmi közöm az egészségügyhöz.
Az oldalt azért hoztam létre, mert mindennapos harcom, hogy a napi ötszöri étkezésnél olyan étel kerüljön az asztalra, ami jót tesz az egészségemnek. Nem szeretek főzni, ezért előnyben részesítem a gyorsan elkészíthető ételeket. Sütni viszont szeretek. Célom, hogy olyan receptek kerüljenek az oldalra, amikből a későbbiek folyamán ihletet meríthetek, ha elakadok, ugyanakkor mások számára is segítség lehet.
Amit biztos nem találsz majd az összetevők között: hozzáadott cukrot, fehér lisztet, fehér rizst, burgonyát, gombát (csak mert nem szeretem).
Amit viszont mindenképp: eritritet (esetleg steviával kevert négyszeres erősségű édesítőt), gluténmentes liszteket és egyéb magliszteket, basmati rizst, barna rizst, vörös rizst, zöldségeket, húsokat (leginkább csirkét, de más is előfordul). Most ennyi jutott eszembe, de azért a bevásárlókosárnál láthatod, hogy nem ilyen rövid a lista 🙂
Mindenkinek jó sütést-főzést kívánok!
Benka
